Hogyha a „földművelés” szó hallatán még a technológiától és internettől mentes, végtelenbe vesző szántóföldek romantikus képe sejlik fel lelki szemei előtt, akkor épp ideje újragondolni a képzeletben látottakat. A dolgok internete a mezőgazdaságot is elkezdte átformálni, ami harmincmillió agrikulturális IoT-eszköz telepítését jelentette egy év alatt a Business Insider szerint.

Az effajta átalakulás a legjobbkor érkezett. Az UN becslései szerint világ népessége a mai 7,55 billióról várhatóan 9,77 billióra nő 2050-ig, ami megköveteli az ételtermelés jelentős növekedését. Az emelkedő ételszükségletek mellett meg kell küzdeni a termőföldek csökkenéséből és szárazságból adódó problémákkal is. Ezen kilátások mellett a fenntartható mezőgazdaság fontosabb, mint valaha. Így nem túlzás kijelenteni, hogy a precíziós gazdálkodás és az okos mezőgazdaság a túlélés kulcsa.

Az első és elengedhetetlen lépés a földhozam növelése, ehhez pedig a találgatástól és a bizonytalansági tényezőktől meg kell szabadulni. Ez azt jelenti, hogy pont annyi növényt kell ültetni, amennyit a föld elbír, mégpedig pont annyi víz és (mű)trágya felhasználásával, amennyi az erős és egészséges növényneveléshez szükséges. Ehhez a talajminőséget folyamatosan követő érzékelőkre van szükség, az így gyűjtött adatokat pedig a felhőben érdemes felhalmozni. Elemzés után a körültekintően kiválasztott program javaslatokat tesz a növekedés optimalizálásához szükséges lépésekről, de akár a víz- és vegyszeradagolást is be tudja állítani emberi közbeavatkozás nélkül.

A folyamatos mérések és megfigyelések elősegítik az esetlegesen fertőzött növények felfedezését is, ezzel pedig a betegségek terjedése is elkerülhető. A termelő pedig biztos lehet abban, hogy a veszteség minimalizálása mellett a termés egészséges és fogyasztható. Ha a begyűjtött adatokat még az időjárás-előrejelzéssel is kombináljuk, akkor a legerősebb technológiával felvértezve vághatunk neki a szélsőséges időviszonyok ellenni küzdelemnek.

További előnyként a legtöbb gyártó a felhasználóbarát IoT-eszközök híve (talán a múltbéli hibákból tanulva). Ez gyakran azt jelenti, hogy a gazdaság egy része akár mobilról is irányítható. A CropX pedig arról is gondoskodott, hogy a talajfigyelő szenzorok telepítéséhez se kelljen külső segítség. Digitális térképek felhasználásával számítják ki a szükséges érzékelők számát, a GPS-t használó mobilalkalmazás segítségével pedig már a felhasználó is elhelyezheti a legmegfelelőbb helyre a kütyüket. Ezek után már csak be kell szkennelni az eszközön található QR-kódot, hogy az érzékelő csatlakozhasson a felhőhöz. Ez a mozzanat „ad hangot a szántőföldnek” a CropX honlapja szerint, így az szólni tud, ha több vizet kíván.

A Farmobile a talaj helyett a szántóföldi munkákhoz használt gépekkel teremt kapcsolatot egy kis, narancssárga doboz segítségével. Ez azonnal továbbítja a gazdaságvezetőnek az éppen aktuális munka – ültetés, műtrágyázás, betakarítás – statisztikáit. A szakemberek így pontos információ tudatában javíthatják a munkamenetet magasabb profitot biztosítva. És hogy a sok adat és elemzés között ne vesszen el az ember, az OnFarm egy személyre szabható felületen gyűjti össze az okosszenzorokból és egyéb forrásokból befutó friss híreket.

Nemcsak a földek és az alkalmazási lehetőségek beszélnek magukért, hanem a számok is. A Business Insider szerint az okosmezőgazdaság nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok 7.340 kg gabonát termel hektáronként a globális 3.851 kg/hektáros átlaggal szemben. Az OnFarm átlagosan 1,75%-os termésnövekedést tapasztalt felhasználói körében. Ez minden esetre jó hír, különösen, ha számításba vesszük, hogy harminc év múlva várhatóan kétbillióval több éhes szájat kell megetetni.

Az okoseszközök sok jóval kecsegtetnek a környezetvédelem terén is. Az OnFarm tapasztalatai szerint felhasználóik körében 8%-kal csökkent az öntözésre használt víz mennyisége. Az energiafelhasználás is visszaesett, ami hét és tizenhárom dollár közötti megtakarítást jelentett holdanként. És akkor még a szükséges minimumra redukált vegyszerfelhasználás szóba sem került.

A világ megmentésén túl az energiatakarékosság és a terménynövekedés profit szempontjából sem utolsó. Az RCR Wireless News becslései óvatosabbak ugyan, mint az OnFarm statisztikái, de még így is komoly terménynövekedést jósolnak. A szerényebb, 15%-os többlet is 5 és 100 dollár közötti plusz profitot jelent holdanként terménytől függően. Az eladásból származó nyereségen túl a víz-, energia- és vegyszerfelhasználás optimalizálása csökkenti a termelési költségeket is.

A gazdag termés viszont önmagában nem mindig elég a legmagasabb nyereség eléréséhez. A várható hozam pontos előrejelzése aranyat is érhet az érzékenyebb piacon – mondta el Adam Wolf, az Arable alapítója a ReadWrite-nak adott interjúban. Adam Wolf a világ egyik legnagyobb epertermelőjével dolgozott együtt, amikor felfigyelt a várható terméshozam fontosságára a megfelelő marketingstratégia kiválasztásában. Mégis, ezek a döntések gyakran „talán ötven eper megszámolásával és némi matekozással” születnek. Ez a módszer aligha nevezhető precíziós gazdálkodásnak.

– foglalta össze Adam Wolf a kockázatokat. A magasabb profit és az ételbiztonság érdekében is fontos, hogy mindig tudjuk, mi történik épp a földeken. Ezt pedig most könnyebben megvalósítható, mint valaha, hála a távoli adatgyűjtési és fejlett elemzési lehetőségeknek.

Az információéhség legalább annyira jellemző az állattenyésztésre, mint a növénytermelésre. A levegőminőség, táp- és vízmennyiség folyamatos mérésével és automatikus szabályozásával a lehető legjobb feltételek biztosíthatók az állatok számára. Az állatállomány figyelésével a betegségek terjedése is megelőzhető: ha sikerül időben elcsípni a tüneteket, akkor a fertőzött egyedeket időben el lehet különíteni az állománytól, és a kezelés sikerességére is több az esély.

Az állattenyésztésben használt dolgok internete a szárnyasok megfigyelésétől az optimalizált osztrigatenyésztésig terjed. Mégis, a jelek szerint a legnagyobb népszerűséget a tehenek élvezik az IoT-technológia terén. Ők még apró, hordozható eszközöket is kaptak az eCow és az Anemon jóvoltából, így küldhetnek sms-t a gazdának, ha éppen tüzelnek vagy egy boci készül világot látni. Ezeket a meghatározó eseményeket az állat mozgásából, hőmérsékletéből, esetleg a farkának helyzetéből lehet megjósolni. Az egyenesen a telefonra érkező prófécia rengeteg időt, munkát és pénzt spórolhat meg a tenyésztőnek. Az efféle segítség pedig nem jön rosszul, hiszen az egészséges és megfelelő méretű állatállomány fenntartása nem habos torta a növekvő tejtermékfogyasztás mellett.

Persze azt is biztosítani kell, hogy az értékes próféciák időben célt érjenek, attól függetlenül, hogy a feladó a szomjas föld vagy egy tüzelő tehén. A kiesőbb, elszigeteltebb területeken nem egyszerű az IoT-rendszerekhez szükséges jelek továbbítására megbízható, mégis olcsó módszert találni. Az Enterprise Forward beszámolója szerint az is megesik, hogy a stabil, széles sávú kapcsolat hiányában a borsosabb műholdas kapcsolatot kell választani. Emellett a kevésbé specializálódott gazdaságoknak azzal is növekedhetnek a költségei, hogy állat- vagy növényfajtánként különböző szenzorokra és rendszerekre lehet szükség.

Az Európai Unió igyekszik felkarolni a mezőgazdaság digitális fejlesztését, többek között a fenti problémák orvosolása érdekében. Az Európai Bizottság honlapján megosztott adatok tanulsága szerint az európai gazdálkodások csupán 24%-a alkalmaz bármiféle okos agrikulturális technológiát, míg az Amerikai Egyesült Államokban ez a szám megközelíti a 80%-ot. A Leibniz Központ munkatársa, Maria Kernecker úgy véli, hogy részben a kutatások és a gazdálkodók szükségletei, céljai és elvárásai között húzódó szakadék tehető felelőssé azért, hogy kevesen használják ki a technológia nyújtotta lehetőségeket.

Az EU 192 millió eurós befektetéssel segíti a 2014 és 2017 között kezdődő IoT-kutatási és innovációs projekteket, melyből 30 millió euró jutott az „Internet of Food and Farm 2020” (’az élelmiszer és mezőgazdaság internete, 2020’) elnevezésű mezőgazdasági projektre. A kezdeményezés több mint hetven, tizennégy különböző országból származó szervezet együttműködését biztosítja. Célkitűzéseiket ezzel a listával lehet összefoglalni: „az IoT-technológiában rejlő sokféle alkalmazási lehetőség bemutatása a mezőgazdaságra és ételiparra vonatkoztatva; a meglévő IoT-technológiák újrahasznosítása és integrálása nyílt architektúrák és szabványok felhasználásával; a mezőgazdasági és élelmiszeripari IoT-megoldások elfogadottságának garantálása a felhasználói igényekre koncentrálva, beleértve az biztonság, adatvédelem és bizalom kérdését; az IoT-megoldások projekten túli fenntarthatóságának garantálása.”

Nemcsak az EU tartja kulcskérdésnek a precíziós gazdálkodást és az okos agrikultúrát. A GovInsider beszámolója szerint több ázsiai ország is élvezi a kormány támogatását ezeken a területeken. Malajziában például a kormány egy olyan IoT-tervet állított össze, amely a remények szerint 2020-ra 20%-kal fogja növelni a mezőgazdasági termelést. A kezdeményezés egyik alappillére egy közös IoT-felület, ahol a termelők, kereskedők és beszállítók folyamatosan tájékozódhatnak a környezeti adatokról. Emellett számos érzékelőt helyeztek üzembe, amellyel megállapítható az olajpálmák ideális beporzási ideje vagy éppen a tenyésztő tó halállományának egészségi állapota. A kormány figyelmet szentelt a fogyasztókra és a helyi kereskedőkre is, akik egy bárkód leolvasásával nyerhetnek információt a vásárolni vagy eladni kívánt gyümölcsről. A Fülöp-szigeteken pedig drónok térképezik fel, hogy a földek hol igényelnek különös védelmet a természeti katasztrófáktól, illetve műholdak segítségével becsülik meg az éves hozamot vagy készülnek a kártevő-inváziókra.

Nem nagy meglepetés, hogy az IoT mezőgazdasági adoptációjában Japán jár az élen. Az első robotfarm a tervek szerint év végén nyitja meg kapuit Kameokában.

eges sikerében, ugyanis kérdéses, hogy az mennyire tud lépést tartani a gyorsan változó technológiával. Áldásosabb megközelítés lehet a cégek közötti kollaboráció, így az együttműködésre vállalkozó cégek egy előre meghatározott cél érdekében ki tudják aknázni az elérhető technológiákban rejlő teljes potenciált. Ez volt idén a londoni IoT Tech Expo egyik fő témája is, ahol olyan sikeres projektek merültek fel, mint a Ford és az Amazon közös hangalapú irányítórendszere. A húzóneveket felvonultató példán túl azt is hangsúlyozták, hogy a gyümölcsöző együttműködés nem csak a nagyvállalatok sajátja, pici start-up cégek is hozzájárulhatnak a közös célhoz. Emellett azt is fontos megemlíteni, hogy ideális esetben a dolgok internetének alkalmazása nem kizárólag IT-felelősség. A legjobb megoldások általában az ágazatok közötti összefogásból születnek a szerteágazó szaktudásnak és rálátásnak köszönhetően.

– ismertette a folyamatokat JJ Price, a cég marketingmenedzsere. A hőmérsékletet, páratartalmat, a széndioxidszintet és a fényviszonyokat is emberi beavatkozás nélkül szabályozzák majd. A technológia gazdaságos és környezetbarát egyszerre, hiszen a vízkészlet 98%-át újrahasznosítják, és a LED-világításnak hála, a villamosenergia-költségek is harmadára csökkennek. A cég becslései szerint a precíziós gazdálkodás jelentősen növelni fogja a salátahozamot: a jelenlegi napi 21.000 fejről 50.000 fejre.

Bár könnyű belátni, hogy a legtöbb magyar gazdaságnak kissé távoli cél a japán, csúcstechnológiás gazdálkodás elérése, a lehetőségek egyre inkább adottak az első lépések megtételére. Így a technológia segítségével nemcsak a világ megmentéséhez járulhatunk hozzá, hanem a profitot is növelhetjük. Néha csupán egy egyedi szoftvermegoldásra mint utolsó simításra van szükség ahhoz, hogy kihozzuk a maximumot a karnyújtásnyira lévő technológiákból.